"A tánc művészete a lélek rezdüléseinek külső megnyilvánulása".
Táncoló alakok a Capella di Teodolinda freskóján Monza 15. század |
Pesaro, cca. 1420 - Urbino, cca. 1484
Guglielmo karrierjét egészen korán 13-15 évesen kezdte. Táncosként és táncmesterként azonban Domenico da Piacenza tanítványának vallotta magát, kivel Ferrarában egy esküvő alkalmával találkozhatott először, valamikor az 1440-es évek első felében. Később könyvének bevezetőjében így ír:
“Divotissimo dixipolo & fervente Immitatore del dignissimo Cavalero Messer Domeneco de ferrara nell’arte Predicta del dançare doctissimo & singulare quanto dala sua famosa & prestan(te)”...azaz "odaadó tanítványa és buzgó követője a nemes ferrarai Domenico lovagnak."
Guglielmo maga írja önéletrajzában, hogy - a kor számos fontos városa mellett - megfordult Nápoly, Urbino, Ferrara és Milánó főúri udvaraiban táncmesterként, azaz mai szemmel nézve táncosként, tánctanárként és koreográfusként. Az évek során számos esküvőn vett részt, a nevek között megtaláljuk a kor olyan híres családjait, mint a Montefeltro, az Este, a Sforza vagy a Gonzaga.
1445-től valószínűleg Alessandro Sforza szolgálatában áll, Pesaroban. A feljegyzések szerint 1455-ben találkozik Domenicoval Ippolita Sforza és Calabria hercegének eljegyzésén. Még egyszer dolgoztak együtt biztosan, Pino de Ordelaffi és Barbara Manfredi 1462. májusi esküvőjének ceremóniáján, Forlí városában.
Palazzo Ducale, Pesaro |
Az 1450 és 1466 között szinte minden ünnepi eseményen részt vesz Alessandro testvérének, Francesco Sforzának milánói udvarában, a herceg vagy fiának kíséretében.
Guglielmo könyve, a De pratica seu arte tripudii vulgare opusculum 1463-ban készült el, s Galeazzo Maria Sforzának, Alessandro unokaöccsének, a későbbi milánói hercegnek ajánlotta. A könyv kéziratos formában minden itáliai udvarban megfordult.
Mélyen vallásos mecénása hatására, valószínűleg 1464 folyamán katolikus hitre tér - keresztszülei a milánói hercegi pár lettek -, s a keresztségben a Giovanni Ambrosio nevet kapja. Néhány évvel ezután mesteréhez, Domenicohoz hasonlóan a pápai Aranysarkantyús Rend lovagjává ütötték, így ismerve el művészetét.
Családjáról nem sokat tudunk. 1465-ben ismét megnősül, egy pesaro-i keresztény polgár lányát veszi feleségül - ebből következtethetünk arra, hogy korábban már volt nős. Testvére, a szintén táncos Guiseppe, az 1460-as évek végén egy keresztény mesterrel együtt nyit tánc- és zeneiskolát Firenzében.
Guglielmot 1466-ban Alessandro Sforza I. Ferdinánd, nápolyi királyhoz küldi, ahol a következő két évben a király lányait, Madonna Lionora-t (Eleonora) és Madonna Beatrice-t - Mátyás királyunk későbbi feleségét - okítja a lombard stílusú táncra, s egy levél tanúsága szerint az egyik ünnepség alkalmával táncol is Beatrix-szal.
Francesco Sforza halála után hiába próbál visszatérni a milánói udvarba, próbálkozásait az új hercegnél, Galeazzonál nem koronázza siker. Az 1470-es évek elején az urbinoi Montefeltro udvaraiban szolgál, 1476-ban fiával, Pierpaoloval együtt kerül említésre, mint táncmester és táncos. 1481-ben mint "az urbino-i herceg táncmestere" a hat esztendős Isabella d'Este-vel táncol Ferrarában. A halál is Urbinoban éri, 1484 körül.
Francesco Sforza halála után hiába próbál visszatérni a milánói udvarba, próbálkozásait az új hercegnél, Galeazzonál nem koronázza siker. Az 1470-es évek elején az urbinoi Montefeltro udvaraiban szolgál, 1476-ban fiával, Pierpaoloval együtt kerül említésre, mint táncmester és táncos. 1481-ben mint "az urbino-i herceg táncmestere" a hat esztendős Isabella d'Este-vel táncol Ferrarában. A halál is Urbinoban éri, 1484 körül.
Tánckönyve
A könyv a 15. századi Itália tánckultúrájának egyik legfontosabb forrása. A 15 bassadanza és a 21 ballo koreográfia mellett kották is szerepelnek a könyvben, de olvashatunk zenetörténetről, a tánc elméletéről, a zene és a tánc kapcsolatáról, és a táncosok számára fontos képességekről.
A könyvről egy későbbi bejegyzésben olvashatsz majd.
Forrás:
Barbara Sparti: Guglielmo Ebreo of Pesaro, De practica seu arte tripudii - On the practice or art of dancing, Clarendon Press (1993/95)
Fiteenth-century Dance and Music Vol. I: Treatises and Music, Pendragon Press (1955)
Fiteenth-century Dance and Music Vol. I: Treatises and Music, Pendragon Press (1955)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdv! Nem kell regisztrálnod és nem moderálok, de a tematikában vagy stílusban nem ide illő hozzászólások törlésre kerülnek.