Giovanni, aki Guglielmoként született

"A tánc művészete a lélek rezdüléseinek külső megnyilvánulása".

Táncoló alakok a Capella di Teodolinda freskóján
Monza 15. század

Guglielmo Ebreo da Pesaro / Giovanni Ambrosio
Pesaro, cca. 1420 - Urbino, cca. 1484

Guglielmo Ebreo 1420 körül születhetett Pesaroban. Nevében az Ebreo szó (olaszul zsidót jelent) származására utal. Apja Mózes, a pesaro-i udvar táncmestere.
Guglielmo karrierjét egészen korán 13-15 évesen kezdte. Táncosként és táncmesterként azonban Domenico da Piacenza tanítványának vallotta magát, kivel Ferrarában egy esküvő alkalmával találkozhatott először, valamikor az 1440-es évek első felében. Később könyvének bevezetőjében így ír:

“Divotissimo dixipolo & fervente Immitatore del dignissimo Cavalero Messer Domeneco de ferrara nell’arte Predicta del dançare doctissimo & singulare quanto dala sua famosa & prestan(te)”

...azaz "odaadó tanítványa és buzgó követője a nemes ferrarai Domenico lovagnak." 




Guglielmo maga írja önéletrajzában, hogy - a kor számos fontos városa mellett - megfordult Nápoly, Urbino, Ferrara és Milánó főúri udvaraiban táncmesterként, azaz mai szemmel nézve táncosként, tánctanárként és koreográfusként. Az évek során számos esküvőn vett részt, a nevek között megtaláljuk a kor olyan híres családjait, mint a Montefeltro, az Este, a Sforza vagy a Gonzaga.

1445-től valószínűleg Alessandro Sforza szolgálatában áll, Pesaroban. A feljegyzések szerint 1455-ben találkozik Domenicoval Ippolita Sforza és Calabria hercegének eljegyzésén. Még egyszer dolgoztak együtt biztosan, Pino de Ordelaffi és Barbara Manfredi 1462. májusi esküvőjének ceremóniáján, Forlí városában.

Palazzo Ducale, Pesaro

Az 1450 és 1466 között szinte minden ünnepi eseményen részt vesz Alessandro testvérének, Francesco Sforzának milánói udvarában, a herceg vagy fiának kíséretében.

Guglielmo könyve, a De pratica seu arte tripudii vulgare opusculum 1463-ban készült el, s Galeazzo Maria Sforzának, Alessandro unokaöccsének, a későbbi milánói hercegnek ajánlotta. A könyv kéziratos formában minden itáliai udvarban megfordult.

Mélyen vallásos mecénása hatására, valószínűleg 1464 folyamán katolikus hitre tér - keresztszülei a milánói hercegi pár lettek -, s a keresztségben a Giovanni Ambrosio nevet kapja. Néhány évvel ezután mesteréhez, Domenicohoz hasonlóan a pápai Aranysarkantyús Rend lovagjává ütötték, így ismerve el művészetét. 

Palazzo Ducale, Urbino

Családjáról nem sokat tudunk. 1465-ben ismét megnősül, egy pesaro-i keresztény polgár lányát veszi feleségül - ebből következtethetünk arra, hogy korábban már volt nős.  Testvére, a szintén táncos Guiseppe, az 1460-as évek végén egy keresztény mesterrel együtt nyit tánc- és zeneiskolát Firenzében.

Guglielmot 1466-ban Alessandro Sforza I. Ferdinánd, nápolyi királyhoz küldi, ahol a következő két évben a király lányait, Madonna Lionora-t (Eleonora) és Madonna Beatrice-t - Mátyás királyunk későbbi feleségét - okítja a lombard stílusú táncra, s egy levél tanúsága szerint az egyik ünnepség alkalmával táncol is Beatrix-szal.

Francesco Sforza halála után hiába próbál visszatérni a milánói udvarba, próbálkozásait az új hercegnél, Galeazzonál nem koronázza siker. Az 1470-es évek elején az urbinoi Montefeltro udvaraiban szolgál, 1476-ban fiával, Pierpaoloval együtt kerül említésre, mint táncmester és táncos. 1481-ben mint "az urbino-i herceg táncmestere" a hat esztendős Isabella d'Este-vel táncol Ferrarában. A halál is Urbinoban éri, 1484 körül.

Tánckönyve

A könyv a 15. századi Itália tánckultúrájának egyik legfontosabb forrása. A 15 bassadanza és a 21 ballo koreográfia mellett kották is szerepelnek a könyvben, de olvashatunk zenetörténetről, a tánc elméletéről, a zene és a tánc kapcsolatáról, és a táncosok számára fontos képességekről.

A könyvről egy későbbi bejegyzésben olvashatsz majd.

Forrás:

Barbara Sparti: Guglielmo Ebreo of Pesaro, De practica seu arte tripudii - On the practice or art of dancing, Clarendon Press (1993/95)
Fiteenth-century Dance and Music Vol. I: Treatises and Music, Pendragon Press (1955)