Maestri di ballo, azaz táncmesterek

Ahogy az eddigi bejegyzésekből is látszik - és a következőkben is lesz még szó róla -, a 15. századi Itáliában találkozunk az első híres táncmesterrel: ő Domenico da Piacenza, akit tanítványai egyenesen a táncművészet királyának neveznek.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha az irodalom és a képzőművészet tanúsága szerint a tánc igen népszerű elfoglaltság volt már a reneszánsz kor előtt is, miért nem volt senki, aki a táncokat lejegyezte volna?!

Nagy Sándor és a tánc?

Bár minden bizonnyal a nagy királyok és hódító hadvezérek is táncoltak, az összefüggés ennél lényegesen művészibb.

Roman d'Alexandre 

azaz Nagy Sándor története egy 12. századi, rendkívül hosszú versfolyam. Egyik lap a másik után, telis tele betűkkel, de ami még jobb, az a rengeteg csodaszép illusztráció. Amiken természetesen zenélő, táncoló alakokat is találunk, bőséggel - mert néha még a nagy királyok is táncoltak.

Domenico, a lombard stílus atyja

"A tánc olyannak tűnt, mint a Paradicsom, a táncosok pedig angyalok soraiból valóknak, örömmel és kacagással telve."

Domenico da Piacenza
Piacenza, cca. 1400 - Ferrara, cca. 1476 

Domenico da Piacenza - vagy Domenichino/ Domenico da Ferrara, ahogy néhány esetben említik - Piacenzában született 1400 körül, és ott is nőtt fel, de tevékenykedett több, elsősorban észak-itáliai városban is, mint Milánó, Modena, Forlí és Faenza. Arcképe sajnos nem maradt fenn, így nem tudhatjuk, hogy a híres mester vajon jóképű volt-e..., csak a táncos lábakban lehetünk biztosak.

Domenico helyett íme Piacenza a 15. században

Tánc, szerelem és rózsa

Le Roman de la Rose

Ki ne ismerné a szerelemről szóló 13. századi verset? Legalábbis hagyományőrző körökben...

A történet főhőse a Szerelmes, ki a hölgye szerelmét szimbolizáló Rózsát próbálja megszerezni egy fallal körülzárt kertben. A kaland közben szimbolikus alakokkal találkozik, s a Szerelem Istene segítségével szerez jártasságot az udvarlás rejtelmeiben.

A történet hihetetlen népszerűségre tett szert, az elkövetkező 3 évszázad egyik legolvasottabb műve lett. Ennek hála, közel 250 középkori kézirat maradt fenn, s ezek a gazdagon illusztrált könyvek kifogyhatatlan forrásai a táncos ábrázolásoknak.

Nézzünk hát néhány gyönyörű miniatúrát a 14-16. századi példányokból!

Tánc a középkorban?

Hát persze, hogy létezett! A tánc egyidős az emberiséggel; táncolunk ha öröm ér, és táncolunk ha bánatosak vagyunk. Néha még olyan helyen is, ahol nem illendő.

"A papság ne tűrje, hogy a nép a temetőkertben, vagy magában a templomban táncra kerekedjék, mert szent Ágoston szerint is inkább kapáljon, vagy szántson valaki ünnepnapon, mintsem hogy táncoljon."   (Budai Zsinat, 1279)*

De honnan tudhatjuk, hogy milyenek voltak ezek a táncok?

Rend a lelke mindennek...

Nos, kezdjük újra!

Rendezkedek. Könyveket és CD-ket a polcomon, fájlokat a számítógépben, gondolatokat a fejemben. Képek, zenék, mozdulatok kavarognak néha egészen világos rendszerben, néha csak úgy össze-vissza.

Egyetlen közös pont van, a történelmi tánc. 

Most szép sorokba rendezem a gyűjteményemet, magamnak és neked is, ha érdekel. 

"Tempus plagendi, & tempus saltandi."

Hát most itt az ideje a táncnak...!