Piacenza, cca. 1430 - Ferrara, 1484
Antonio Cornazano a sokoldalú reneszánsz ember megtestesülése - diplomata, költő, és számos komoly hangvételű háborúról, kormányzásról és fontos emberekről szóló értekezés mellett egy tánckönyv szerzője. A Milánóhoz közeli Piacenza környékén született, 1430-32 körül; nagyapja katona, apja Bonifacio Cornaz(z)ano ügyvéd, anyja Costanza Bagarotti pedig Piacenza környéki kisnemes.
Az 1440-es években Sienában tanul, aztán először Parmába, majd az 1450-es évek elején Rómába költözik.
Ezután nagyjából az 1460-as évek közepéig Milánó, a Sforza udvar következik, ahol Francesco Sforza szolgálatába áll. Itt születik a "De gestis Francisci Sfortiae", azaz a 'Sforziade', a herceget dicsőítő és tetteit elmesélő ének.
Guglielmo Ebreoval együtt mindketten Domenico elkötelezett tanítványai és lelkes követői, azaz "divotissimo discieplo e fervente imitatore".
Ebben az évben születik a "Libro dell'arte del danzare", amit a mindössze tíz esztendős Ippolita Sfozának ajánl, eljegyzési ajándékként. Ugyancsak neki ajánlja a következő évben megszülető, Szűz Mária életét feldolgozó művét.
A feljegyzések szerint Cornazanot nem vetette fel a pénz. A 144 líra, ami az ő neve mellett szerepel a számadókönyvben nagyon is kevés - főként a humanista Francesco Filelfo 850 lírájához képest -, de több említést találunk arról is, hogy tartozott valakinek, vagy hogy nem fizetett egy szabónak a ruháért.
1461-ben tagja a XI. Lajos koronázására, Párizsba küldött követségnek, és szerzője az új királyhoz írt szónoklatnak.
Egy 1464-es levél tanúsága szerint Cornazano a Medici család alkalmazásába próbál kerülni, de Cosimo de' Medici, majd Sforza herceg halála (1466) után végül Velence környékére költözik, itt Bartolomeo Colleoni latin nyelvű életrajzán, és a 161 versből álló Canzoniere-jén dolgozik.
1475-től 1484-ben bekövetkezett haláláig Ferrarában él, és a kormányzásról, fegyverkezésről ír verseket, rövid traktátusokat.
Az 1440-es években Sienában tanul, aztán először Parmába, majd az 1450-es évek elején Rómába költözik.
 |
| Siena, Piazza del Campo |
 |
| Francesco Sforza, cca 1460 |
Cornazano és a tánc
1455. áprilisában részt vesz Tristano Sforza és Beatrice d'Este esküvőjén Ferrarában. Ekkor biztosan találkozik Domenico da Piacenzával, hiszen az eseményt a híres táncmester szervezi.Guglielmo Ebreoval együtt mindketten Domenico elkötelezett tanítványai és lelkes követői, azaz "divotissimo discieplo e fervente imitatore".
Ebben az évben születik a "Libro dell'arte del danzare", amit a mindössze tíz esztendős Ippolita Sfozának ajánl, eljegyzési ajándékként. Ugyancsak neki ajánlja a következő évben megszülető, Szűz Mária életét feldolgozó művét.
A feljegyzések szerint Cornazanot nem vetette fel a pénz. A 144 líra, ami az ő neve mellett szerepel a számadókönyvben nagyon is kevés - főként a humanista Francesco Filelfo 850 lírájához képest -, de több említést találunk arról is, hogy tartozott valakinek, vagy hogy nem fizetett egy szabónak a ruháért.
1461-ben tagja a XI. Lajos koronázására, Párizsba küldött követségnek, és szerzője az új királyhoz írt szónoklatnak.
 |
| A 15. századi Velence (Rialto) Vittore Carpaccio képén. |
1475-től 1484-ben bekövetkezett haláláig Ferrarában él, és a kormányzásról, fegyverkezésről ír verseket, rövid traktátusokat.
Tánckönyvéről egy későbbi bejegyzésben olvashatsz bővebben.
Forrás:
Fifteenth-century Dance and Music Vol. I: Treatises and Music, Pendragon Press (1995)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Üdv! Nem kell regisztrálnod és nem moderálok, de a tematikában vagy stílusban nem ide illő hozzászólások törlésre kerülnek.