Az udvari ember - élet a táncon túl

A történelmi tánc sokkal több, mint pusztán a megfelelő lépések egymás után, egy adott sorrendben való elvégzésre. A mozdulatok helyes végrehajtásához a lehető legjobban - kívül és belül - meg kell ismernünk az embereket, akik az említett táncokat járták.

A könyv egyik kiadásának előlapja

Az egyik legfontosabb mindig az öltözködés. Egy-egy ruhadarab, kalap, fűző, vagy a cipőnk alapvetően befolyásolja azt, hogy merre és mekkorát tudunk lépni, vagy épp meg tudunk-e fordulni saját tengelyünk körül. Mindez viszonylag egyszerűen kipróbálható, átérezhető, hiszen elég, ha belebújunk az adott korszakban viselt ruhákba.

Amibe azonban sokkal nehezebb belebújni, de még az öltözködésnél is fontosabb, az a korabeli emberek saját bőre. Ismernünk kell azt, hogy milyen társadalmi elvárásoknak kellett megfelelniük, milyen szabályok irányították a viselkedésüket, illetve tudnunk kell, hogy a férfi és a nő hogyan viszonyult egymáshoz a táncparketten kívül.

Az Il libro del cortegiano, azaz Az udvari ember 1528-ban látott napvilágot, és egy sor olyan tanácsot tartalmaz, ami még évszázadokig meghatározta az udvari emberek viselkedését, modorát, társas érintkezését. A mai napig alapmű mindenkinek, aki a 21. században a reneszánsz és a barokk kor nemeseinek életével foglalkozik.

Baldassare Castiglione, Novellata grófja
Casatico, 1478 - Toledo, 1529

A könyv szerzője nemesi család sarja, Milánóban nevelkedett Giorgio Merula és Demetrio Calcondila humanisták iskolájában. Iskolái végeztével főúri udvarokban élt, megfordult a Sforzák környezetében Milánóban, a Gonzaga családnál Mantovában, végül az urbinói udvarba került Giovanni da Montefeltro mellé. 1525-ben, második felesége halála után felvette az egyházi rendeket, s VII. Kelemen pápa egyházi nunciusként Spanyolországba küldte. 

Élete 50 évéből 36-ot udvari szolgálatban töltött. Mikor meghalt, állítólag V. Károly császár azt mondta: "Meghalt a világ egyik legkitűnőbb úriembere."

Az alábbiakban néhány hasznos tanácsot olvashatsz Signor Castiglione könyvéből.

A származásról és megjelenésről

Angol fordítás, 1561

Azt kívánom tehát, hogy ez a mi Udvari Emberünk nemes vérből származzék, mint előkelő család sarja, mert sokkal kevesebbet szólják meg azt, aki nem nemes származású, ha nem cselekszik erényesen, mint a nemest, ki letéved ősei útjáról, beszennyezi családi nevét és nemcsak hogy nem szerez dicsőséget, de elveszti azt is, amelyet ősei szereztek. Mert a nemesség olyan, mint a tisztán égő lámpa, mely megvilágítja és láthatóvá teszi a jó és a rossz cselekedeteket egyaránt, és erényre buzdít mind a szégyentől való félelem, mind a dicséret reménye által...

...eszes és külsejére szép megjelenésű legyen [...] mindenki aki őt meglátja kedvesnek és szeretetreméltónak tartsa...

...élénken vívjon és a többiek közül kiváljék bátorságával, merészségével és hűségével aziránt, akit szolgál.

...legyen tehát az, akit keresünk, ott, ahol az ellenség látható, büszke, kemény és mindig az elsők között, de mindenütt máshol emberséges, szerény, tartózkodó...

....ne legyen se túl nagy, se túl kicsi, mert e tulajdonságok egyike is, másika is bizonyos kellemetlen

csodálkozást idéz elő, és az ilyen embereket úgy szokták megbámulni, akárcsak a szörnyetegeket [...] egészséges és jó testalkatú legyen, minden mozdulatában erős, könnyed és rugalmas, ügyes minden testgyakorlatban, ami katonáskodó emberhez illik...

...minden mozdulatát bizonyos józanság és báj kísérje, ha ki akarja vívni azt a közkedveltséget, mely annyira értékes.

...általában úgy látom, hogy az olaszokhoz jobban illik a spanyolok modora, mint a franciáké, mert az a nyugodt méltóság, amely a spanyolokat jellemzi, sokkal inkább nekünk való, mint a franciák hirtelenkedő élénksége, mely ennek a nemzetnek majdnem minden mozdulatában észlelhető; ez náluk nem hat zavarón, sőt bájos, mert természetes és sajátos és nincs benne semmiféle kényeskedés. Vannak azonban olaszok, akik mindenáron erősködnek, hogy ezt a modort elsajátítsák és nem tesznek mást, mint fejüket beszéd közt állandóan forgatják, esetlen bókokat vágnak ki és amikor gyalog járnak, oly gyorsan mennek, hogy a futárok sem tudják őket utolérni..

Az öltözködésről

Velence, 1573

Jó lesz, ha áttérek az Udvari Ember öltözékére [...] semmi irányban se legyen túlzott, mint némelykor a franciáké a nagyság tekintetében, a németeké viszont a szűk voltánál fogva, de úgy, ahogy az egyik is, a másik is helyes formára alakult az olaszoknál. Az is mindig tetszik nekem, ha öltözete inkább nyugodt és komolyságra vall, semmint hiúságra; ezért úgy vélem, hogy a fekete szín a ruházatban szebb bármilyen másnál és ha nem is egészen fekete, legalább sötétszínű legyen: ezt a mindennapi ruházatról értem, mert kétségtelen, hogy felfegyverkezve jobban hatnak az élénk és világos színek, éppen úgy az ünnepi ruhák is akkor szépek, ha pompásak, szépek, díszesek és rojtokkal ékesek. Ugyanilyen legyen az öltözet nyilvános ünnepeken, hadijátékokon, álarcos menetekben és hasonló alkalmakon, mert a tarkaságban valamilyen vígság és üdeség rejlik, mely jól illik a fegyverekhez és játékokhoz, de különben azt óhajtanám, hogy annak a nyugalomnak a hatását keltse, amely annyira hasznukra válik a spanyol nemeseknek [...] egész ruházata legyen tiszta és kényes és valamilyen szerény gondosság látsszék meg rajta, amely ne legyen nőies vagy hiú és ne szorítkozzék inkább egy részletre, mint a másikra, mint ahogy sokaknál észlelhetjük, kik annyi gondot fordítanak a hajzatukra, hogy minden egyébről megfeledkeznek [...] így előfordul, hogy ezekről a különösen gondozott részletekről azt hiszi az ember, hogy kölcsönvették csak, mert minden egyéb rajtuk rendetlen és ápolatlan.

A viselkedésről és a képességekről

Nevessen, tréfálkozzék, meséljen adomákat, táncoljon, azonban úgy, hogy mindig tapintatosnak és ügyesnek mutatkozzék és hogy minden szava és cselekedete elbájoló legyen.

Francia fordítás, 1537

A mi Udvari Emberünket akkor fogják kiválónak tartani, ha minden cselekedetét báj kíséri és főképp a beszédében kerüli a negédességet és mesterkéltséget...

A fő dolog tehát, mire az Udvari Embernek szüksége van, ha jól akar beszélni vagy írni, a tudás; mert aki nem tud semmit és akinek a lelkében nincs olyasmi, amit elmondani érdemes, az nem tudhat sem írni, sem beszélni.

...a tudományokban a középszerűnél képzettebb legyen, legalább is azokban, melyeket humanisztikusoknak nevezünk [...] Otthonos legyen a költők írásaiban, nem kevésbé a szónokok és történetírók műveiben. Gyakorlott legyen a versek és próza írásában...

Uraim, tudjátok meg, hogy csak akkor elégszem meg az Udvari Ember tulajdonságaival, ha mindezeken kívül jó zenész is lesz és ne csak hallás után és szabadon kottát olvasva tudjon játszani, de különféle hangszerekhez is értsen. [...]
... a zene nemcsak ékessége, de szükséges kelléke az Udvari Embernek.

Az öregek sok olyan dolgot is korholnak bennünk, amelyek magukban véve sem nem jók, sem nem rosszak, csak azért, mert ők azokat nem szokták tenni; például azt mondják, nem illik, hogy az ifjak a városban lovagoljanak, legkevésbé pedig öszvéreken; hogy prémes bundákat viseljenek, vagy hosszú ruhákat télen; hogy tizennyolc éves koruk előtt barettát hordjanak és ehhez hasonlókat: amiben valóban tévednek, mert ezek a viseletek nemcsak hogy kényelmesek és hasznosak, de elfogadott szokássá váltak, mely általános tetszésnek örvend, mint ahogy akkoriban divat volt nyitott harisnyában és fényezett cipőben utazni és az előkelő embernek minden ok nélkül egész nap sólymot kellett az öklén hordoznia és úgy táncolnia, hogy ne érintse a hölgy kezét.

A hölgyekről

London, 1900

Nem veszik Kegyetek észre, mennyivel több báj van abban a nőben, aki, ha ki is készíti arcát, oly észrevétlenül teszi és oly kevéssé, hogy aki látja, nem tudja, ki van-e festve vagy sem, mint olyanban, aki oly vastagon bemeszeli magát, hogy azt hinné az ember, álarcot visel, és nem mer nevetni, hogy meg ne repedjen, és sohasem változtat színt, hacsak nem reggel öltözködéskor és ezután egész nap mereven áll, akár csak a fából faragott szobor és csak esti világításnál jelenik meg, mint azok a rossz kereskedők, kik áruikat csak homályban mutatják?

Mennyivel jobban tetszik mindenkinek az, aki, bár nem csúnya, de világosan látható, hogy semmit sem kent arcára és jóllehet sem hófehér, sem rózsaszínű, de természetes színezete sápadt és némelykor hol szégyenkezés, hol más ok miatt kipirul, haja ékesség nélkül úgy esik, amint a véletlen hozza, mozdulatai egyszerűek és természetesek és nem árulnak el semmi mesterkéltséget abból a célból, hogy szépnek tűnjenek fel.

...modorában, szokásaiban, szavaiban, mozdulataiban és magaviseletében a nő teljesen különböző legyen a férfitól, mert valamint ennél illő, hogy biztos, erős és férfias legyen a fellépése, úgy a hölgyhöz illik a finom és bájos gyengédség, mely minden mozdulatában édesen nőies és akár jár, akár nyugodtan áll, akár valamit mond, mindig nőies legyen és semmiben se hasonlítson a férfihoz.

Továbbá ne legyen se gőgös, se irigy, se rágalmazó, se hiú, se veszekedő, se ügyefogyott. Tudja megtartani Uralkodónőjének és minden más embernek jóakaratát és ügyes legyen mindama gyakorlatokban, melyek nőkhöz illenek. Azt tartom még, hogy nála fontosabb kellék a szépség, mint az Udvari Embernél...

Megfigyelték-e már Kegyelmetek, olykor akár az utcán, templomban vagy máshol, játék közben vagy más oknál fogva előfordul, hogy egy asszony annyit emel fel szoknyájából, hogy lába és néha lábszárának kis része is látható anélkül, hogy ő észrevenné? Úgy-e nagy báj rejlik abban, ha ilyenkor bizonyos nőies könnyedséggel, feszülő bársonyharisnya látszik ki a szépen fényesített cipőből? Énnekem ez valóban nagyon tetszik, és azt hiszem Kegyelmetek valamennyien osztják nézetemet, mert mindenki úgy véli, hogy a csinosság ott alkalmazva, ahol el van rejtve és csak ritkán látható, az illető nőnek természetéhez tartozik és nem erőltetett és nem azért alkalmazza, hogy érte dicséretet arasson.

Ruháit is ehhez alkalmazza és úgy öltözködjék, hogy ne lássék hiúnak és könnyelműnek. De mivel a nőknek nemcsak szabad, de kötelességük is, hogy jobban ügyeljenek szépségükre, mint a férfiak és sokféle szépség van: kell, hogy Hölgyünk meg tudja ítélni, minő ruhák növelik szépségét és alkalmasak arra a gyakorlatra, amelyet éppen végezni akar és azokat vegye fel és ha tudja, hogy szépsége kívánatos és vidám, segítse azt elő olyan mozdulatokkal és ruhákkal, melyeknek vidám a jellegük; viszont egy másik, aki érzi, hogy modora szelíd és komoly, kísérje azt oly viselkedéssel, amely gyarapítja a természet adományait. Így például ha kelleténél kissé kövérebb vagy soványabb, sötétebb vagy világosabb, javítson ezeken ruházatával, de lehetőleg észrevétlenül; és ha oly finomnak és műveltnek tartja magát, mindig úgy tegyen, mintha ilyen volna mesterkedés vagy szépítés nélkül is.

Angol fordítás, 1727

A táncról

Kegyetek közül ki nem nevet, amikor a mi Pierpaolo urunk saját modora szerint táncol és lábujjhegyen, kifeszített lábszárakkal, fejét mozdulatlanul tartva, mintha csak fából volna faragva, a legnagyobb figyelemmel végzi furcsa kis ugrásait és úgy látszik, mintha lépéseit olvasná?

A táncban egyetlen-egy lépés vagy bájos és könnyed testmozdulat rögtön elárulja annak a tudását, aki táncol.

...ha sokak előtt táncol, emberekkel telt helységben, úgy mozogjon, hogy jóllehet mozdulatai a könnyedséget és a bájt nem nélkülözik és jóllehet könnyűnek érzi magát és betartja a ritmust és ütemet, ne végezze lábával azokat a cifrázásokat, melyek a mi Barlettánknak jól állnak ugyan, mégis úriemberhez kevésbé illők: azonban otthon saját szobájában, nyilvánosság nélkül, úgy ahogy most vagyunk, azt hiszem megengedhető mindez, úgy mint mór- és kardtáncok táncolása is...

A nőkről

...a táncban nem szeretném, hogy túlságosan erőltetetten és virgoncul mozogjon [...] úgyszintén a hangszerek is, melyeket használ, szerintem ennek megfelelőek legyenek. Képzeljük el, milyen szerencsétlen látvány lenne, ha egy nő trombitálna, dobolna vagy dudát és más hasonló hangszert fújna; és pedig azért, mert ezeknek durvasága elrejtetné és megszüntetné az a bájos szelídséget, amely a nő cselekedetét annyira ékesíti. Azért, ha akár táncra, akár zenélésre szólítják fel, eleinte kissé kéresse magát és bizonyos félénkséggel fogjon hozzá, mert ez arról a nemes szemérmességről tesz bizonyságot, mely a meggondolatlanság ellentéte.

További kutatáshoz, az eredeti könyv digitalizált változata - olaszul és angolul párhuzamosan - megtalálható az archive.org oldalon.