Antonio Cornazano, a reneszánsz ember

Antonio Cornazano
Piacenza, cca. 1430 - Ferrara, 1484

Antonio Cornazano a sokoldalú reneszánsz ember megtestesülése - diplomata, költő, és számos komoly hangvételű háborúról, kormányzásról és fontos emberekről szóló értekezés mellett egy tánckönyv szerzője. A Milánóhoz közeli Piacenza környékén született, 1430-32 körül; nagyapja katona, apja Bonifacio Cornaz(z)ano ügyvéd, anyja Costanza Bagarotti pedig Piacenza környéki kisnemes.

Az 1440-es években Sienában tanul, aztán először Parmába, majd az 1450-es évek elején Rómába költözik.

Siena, Piazza del Campo

Az udvari ember - élet a táncon túl

A történelmi tánc sokkal több, mint pusztán a megfelelő lépések egymás után, egy adott sorrendben való elvégzésre. A mozdulatok helyes végrehajtásához a lehető legjobban - kívül és belül - meg kell ismernünk az embereket, akik az említett táncokat járták.

A könyv egyik kiadásának előlapja

Az egyik legfontosabb mindig az öltözködés. Egy-egy ruhadarab, kalap, fűző, vagy a cipőnk alapvetően befolyásolja azt, hogy merre és mekkorát tudunk lépni, vagy épp meg tudunk-e fordulni saját tengelyünk körül. Mindez viszonylag egyszerűen kipróbálható, átérezhető, hiszen elég, ha belebújunk az adott korszakban viselt ruhákba.

Amibe azonban sokkal nehezebb belebújni, de még az öltözködésnél is fontosabb, az a korabeli emberek saját bőre. Ismernünk kell azt, hogy milyen társadalmi elvárásoknak kellett megfelelniük, milyen szabályok irányították a viselkedésüket, illetve tudnunk kell, hogy a férfi és a nő hogyan viszonyult egymáshoz a táncparketten kívül.

Az Il libro del cortegiano, azaz Az udvari ember 1528-ban látott napvilágot, és egy sor olyan tanácsot tartalmaz, ami még évszázadokig meghatározta az udvari emberek viselkedését, modorát, társas érintkezését. A mai napig alapmű mindenkinek, aki a 21. században a reneszánsz és a barokk kor nemeseinek életével foglalkozik.

Antonius Arena és tanulótársainak írt könyve

Antonius Arena (Antoine de Arenes) 
Sollies, cca. 1500 - cca. 1544

Sollies látképe

Francia jogász és költő, s egy táncról szóló értekezés szerzője, a 15-16. század fordulóján született Sollies-ben. 

Az avignoni egyetemen folytatott jogi tanulmányok után a francia seregben szolgált, 1521-26 között részt vett az itáliai háborúkban; még a pápát is őrizte, mikor az elhagyni kényszerült Rómát. A háború után bíróként tölti napjait Saint-Rémy-de-Provence-ban.

Arena inkább volt író, mint katona. Több jogi témájú műve született, de viselkedésről és etikettről is értekezett. Agglegényként halt meg, valamikor

Körtánc francia módra, avagy branle

15. századi francia hóráskönyv illusztrációja 

"Je me suis prins garde qu'ez bonnes compagnies, on commence ordinairement les dances par branles." 

"Megfigyeltem, hogy jó társaságban általában branle-okkal kezdik a táncot."

A branle (vagy néhol bransle, brawl, brainle, etc.), itáliai forrásokban brando, spanyol területen bran,  a reneszánsz táncok egyik legegyszerűbb példája. A "branle" francia szó, ingást, oldalra történő mozgást jelent. Lépésként már korábbi forrásokból is ismert a mozdulat, a basse danse-ok egyik elemeként.

Önálló táncként egyszerű kör- vagy sortáncot jelent, amiket főként oldalra haladó lépésekkel járnak. A táncosok itt is férfi-nő párokból álltak, tetszőleges számban.