Giovanni, aki Guglielmoként született

"A tánc művészete a lélek rezdüléseinek külső megnyilvánulása".

Táncoló alakok a Capella di Teodolinda freskóján
Monza 15. század

Guglielmo Ebreo da Pesaro / Giovanni Ambrosio
Pesaro, cca. 1420 - Urbino, cca. 1484

Guglielmo Ebreo 1420 körül születhetett Pesaroban. Nevében az Ebreo szó (olaszul zsidót jelent) származására utal. Apja Mózes, a pesaro-i udvar táncmestere.
Guglielmo karrierjét egészen korán 13-15 évesen kezdte. Táncosként és táncmesterként azonban Domenico da Piacenza tanítványának vallotta magát, kivel Ferrarában egy esküvő alkalmával találkozhatott először, valamikor az 1440-es évek első felében. Később könyvének bevezetőjében így ír:

“Divotissimo dixipolo & fervente Immitatore del dignissimo Cavalero Messer Domeneco de ferrara nell’arte Predicta del dançare doctissimo & singulare quanto dala sua famosa & prestan(te)”

...azaz "odaadó tanítványa és buzgó követője a nemes ferrarai Domenico lovagnak." 

Playford, a könyvkiadó

John Playford
Norwich, 1623 - London, 1686

Bár Playford nem táncmester, hanem könyvkiadó, neve mégis ugyanúgy összeforrt a 17. századi angol kontratáncokat tartalmazó híres könyvével, mint a tudós olasz és francia elődöknek.

John Playford 1623-ban született Norwich-ban egy textilkereskedő fiaként. Gyermekkorában valószínűleg a katedrálishoz tartozó iskolában tanult. Apja halála után 1639-ben a londoni John Benson könyvkiadóhoz került; itt töltötte inaséveit egészen 1647-ig, amikor megnyitotta saját üzletét a Temple Church-nél.

Playford királypárti volt. Kiadványai között találunk az 1642-ben kirobbanó polgárháborúról írt tudósításokat és más politikai értekezéseket, illetve I. Károly király 1649-es tárgyalásáról és kivégzéséről szóló beszámolót (The Perfect Narrative of the Tryal of the King).

Temple Church, London
(19. századi metszeten)

Bár a további királyi kivégzésekről szóló beszámolók kiadását betiltották, ez nem tántorította el Playfordot és társait, Tyton-t és Cole-t, így 1649 novemberében Cromwell emberei elfogató parancsot adtak ki ellenük. (Az írások 1660-ban, II. Károly trónralépése után megjelennek az England's Black Tribunal-ban, s később a király mindhármukat kitünteti szolgáltaikért.)

Politika helyett zene és tánc

Playfordról 1650. novemberéig semmit nem hallani - ekkor fizeti be a "The Dancing Master" című könyv kiadási jogához szükséges 6 pennys díjat. A könyv végül a The English Dancing Master or Plaine and Easie Rules for the Dancing of Country Dances címen jelenik meg, 1651 tavaszán.

A következő években zeneelméleti munkák, különböző hangszeres leckék, zsoltár- és dalgyűjtemények kiadásával foglalkozik, mint pl. A Musicall Banquet (1651), A Breefe Introduction to the Skill of Musick (1654), The Musical Companion (1667), vagy az Apollo's Banquet (1678).

New River Head, Islington, 17. század

Az 1650-es évek elején feleségül veszi Hannah Allent, egy cornhilli kiadó lányát, majd Islingtonba költöznek, ahol felesége egy lányiskolát működtetett egészen 1679-ben bekövetkezett haláláig. Ekkor John Playford visszaköltözik Londonba. Mikor 1684-ben visszavonul, üzletét fia, Henry Playford viszi tovább. 

1686-ban, Londonban halt meg.

A tánckönyv

The English Dancing Master, 1651 - az 1. kiadás, angol nyelven (pdf)

Zeneajánló 1. - Tabulatúra régizene-együttes

Azt hiszem abban mindenki egyetért, hogy a tánc és a zene elválaszthatatlan egymástól. Könnyen táncolható, illetve egyáltalán táncolható régizenét viszont nem egyszerű találni, épp ezért a Zeneajánló rovatban szeretnék bemutatni néhány olyan magyar és külföldi együttest, vagy albumot, akiket és amiket érdemes keresni.

Tabulatúra régizene-együttes

Céljuk a középkori, reneszánsz, és korabarokk, valamint a magyar vonatkozású régizene megismertetése és népszerűsítése. Fontosnak tartják nemzeti hagyományaink és történelmi múltunk zenei és kulturális emlékeinek megőrzését, népszerűsítését, ezért kiemelten foglalkoznak a magyar népzene és a historikus zene között feltehető kapcsolatok bemutatásával.

Az együttes a Mare Temporis táncosaival a gyulai Várszínház színpadán (2015)

Műsoraik historikus hangszereken, korhű hangszerelésben szólalnak meg, és előadásaik során a zenei anyag bemutatásán túl a kor irodalmi, kulturális hátteréről is igyekeznek képet adni.

Megtalálhatók a Facebookon is, de honlapjukon olvashattok érdekességeket a hangszerek történetéről, vagy belehallgathattok lemezeik anyagába is.

Lemezeik

  

Született világ Megváltója  Régi idők karácsonyi zenéje (2016)	Múltbanéző  Domokos Pál Péter emlékére (2014)

Uraknak Ura, nagy Isten!  Válogatás Kálvin János születésének 500. évfordulójára (2009)	Verbum caro factum est Adventi megemlékezés Zsigmond királyról (2007)

  

Budavár a 12-17. század zenéje a történelmi Magyarország területén fellelhető zenei gyűjtemények anyagából válogatva (2005)	Mind a gyertyák vígan égnek karácsonyi muzsika a középkortól a barokkig, Angliától Moldváig (2004)

Antonio Cornazano, a reneszánsz ember

Antonio Cornazano
Piacenza, cca. 1430 - Ferrara, 1484

Antonio Cornazano a sokoldalú reneszánsz ember megtestesülése - diplomata, költő, és számos komoly hangvételű háborúról, kormányzásról és fontos emberekről szóló értekezés mellett egy tánckönyv szerzője. A Milánóhoz közeli Piacenza környékén született, 1430-32 körül; nagyapja katona, apja Bonifacio Cornaz(z)ano ügyvéd, anyja Costanza Bagarotti pedig Piacenza környéki kisnemes.

Az 1440-es években Sienában tanul, aztán először Parmába, majd az 1450-es évek elején Rómába költözik.

Siena, Piazza del Campo

Az udvari ember - élet a táncon túl

A történelmi tánc sokkal több, mint pusztán a megfelelő lépések egymás után, egy adott sorrendben való elvégzésre. A mozdulatok helyes végrehajtásához a lehető legjobban - kívül és belül - meg kell ismernünk az embereket, akik az említett táncokat járták.

A könyv egyik kiadásának előlapja

Az egyik legfontosabb mindig az öltözködés. Egy-egy ruhadarab, kalap, fűző, vagy a cipőnk alapvetően befolyásolja azt, hogy merre és mekkorát tudunk lépni, vagy épp meg tudunk-e fordulni saját tengelyünk körül. Mindez viszonylag egyszerűen kipróbálható, átérezhető, hiszen elég, ha belebújunk az adott korszakban viselt ruhákba.

Amibe azonban sokkal nehezebb belebújni, de még az öltözködésnél is fontosabb, az a korabeli emberek saját bőre. Ismernünk kell azt, hogy milyen társadalmi elvárásoknak kellett megfelelniük, milyen szabályok irányították a viselkedésüket, illetve tudnunk kell, hogy a férfi és a nő hogyan viszonyult egymáshoz a táncparketten kívül.

Az Il libro del cortegiano, azaz Az udvari ember 1528-ban látott napvilágot, és egy sor olyan tanácsot tartalmaz, ami még évszázadokig meghatározta az udvari emberek viselkedését, modorát, társas érintkezését. A mai napig alapmű mindenkinek, aki a 21. században a reneszánsz és a barokk kor nemeseinek életével foglalkozik.

Antonius Arena és tanulótársainak írt könyve

Antonius Arena (Antoine de Arenes) 
Sollies, cca. 1500 - cca. 1544

Sollies látképe

Francia jogász és költő, s egy táncról szóló értekezés szerzője, a 15-16. század fordulóján született Sollies-ben. 

Az avignoni egyetemen folytatott jogi tanulmányok után a francia seregben szolgált, 1521-26 között részt vett az itáliai háborúkban; még a pápát is őrizte, mikor az elhagyni kényszerült Rómát. A háború után bíróként tölti napjait Saint-Rémy-de-Provence-ban.

Arena inkább volt író, mint katona. Több jogi témájú műve született, de viselkedésről és etikettről is értekezett. Agglegényként halt meg, valamikor

Körtánc francia módra, avagy branle

15. századi francia hóráskönyv illusztrációja 

"Je me suis prins garde qu'ez bonnes compagnies, on commence ordinairement les dances par branles." 

"Megfigyeltem, hogy jó társaságban általában branle-okkal kezdik a táncot."

A branle (vagy néhol bransle, brawl, brainle, etc.), itáliai forrásokban brando, spanyol területen bran,  a reneszánsz táncok egyik legegyszerűbb példája. A "branle" francia szó, ingást, oldalra történő mozgást jelent. Lépésként már korábbi forrásokból is ismert a mozdulat, a basse danse-ok egyik elemeként.

Önálló táncként egyszerű kör- vagy sortáncot jelent, amiket főként oldalra haladó lépésekkel járnak. A táncosok itt is férfi-nő párokból álltak, tetszőleges számban.

Egy könyv mind felett... "Orchesographie"

"...ou Traicté en forme de dialogue par lequel toutes personnes peuvent facilement apprendre & practiquer l'honneste exercice des dances.

...avagy értekezés dialógus formájában, mely által bárki könnyűszerrel megtanulhatja és gyakorolhatja a tánc tisztes mesterségét"*

Az 1589-es kiadás első oldala

Az 1589-ben kiadott Orchesographie a mai napig az egyik legrészletesebb forrása a 16. századi történelmi táncoknak, azok közül is az 1550-80-as évek francia táncainak. Két kiadása ismert, az első 1589-ből, a második - szinte azonos formában - 1596-ból, mindkettő a Langres-i Jehan des Preyz munkája. Valójában az egész könyv megszületése, illetve inkább megőrzése neki köszönhető, hiszen a szerző sosem szánta kiadásra művét. Buzgó nyomdászunk érdeme, hogy a kéziratot előkotorta néhány feledésre szánt régi papír közül. Minderről a könyv előszavából értesülünk, ami Guillome Tabourot mesternek szól, a királyi tanácsos és főprokurátor úr fiának.

"E papirosokat alaposabban átlapozván, azonban azt vettem észre, hogy azok elsősorban a tánccal foglalkoznak, és csak mellékesen szólnak a dobról. Az egészet kinyomtattam, és most elküldöm Önnek, annak ellenére, hogy az említett Arbeau mester ezt megtiltotta, mondván, hogy mindezt csupán azért vetette papírra, hogy elüsse vele az időt [...]."

A szerzőről, azaz Thoinot Arbeau (valódi nevén Jehan Tabourot) kanonokról ebben a bejegyzésben olvashatsz bővebben.

A kor számos könyvéhez hasonlóan az Orchesographie is dialógus formában íródott: az idős Arbeau mester instrukcióit olvashatjuk, melyeket fiatal tanítványának, Capriolnak szán.

Az első basse danse források

A basse danse egy lassú és méltóságteljes tánc, ebben a bejegyzésben olvashatsz róla bővebben. A tánc módját, a hozzá tartozó zenét, és a koreográfiákat először a 15. század végi kéziratokban és nyomtatott könyvekben találjuk meg.

Címer a kézirat elejéről

Brüsszeli kézirat, 1490-1500

azaz Les Basses danses dites de Marguerite d'Autriche

A legfontosabb - és talán a legszebb - forrás. Valaha, ahogy a neve is mutatja Habsburg - franciául Ausztriai Margit tulajdonában volt, ma már a brüsszeli Bibliothéque Royale Albert 1er munkatársai vigyáznak rá, "MS 9085" néven lehet rálelni.

A kézirat fekete papírra, arany és ezüst betűkkel készült. Az első néhány oldal a különböző mesure-k leírását tartalmazza, amit ötvennél több basse danse zenéje és leírása követ.

A basse danse

A burgundi udvar lassú, méltóságteljes tánca a kecses henninek és csőrös cipők korából. Mert lehet, hogy nem a ruha teszi az embert, de a táncot igen...

Basse danse (15. század)

Thoinot Arbeau, a táncos kanonok

"A tánc, avagy szökellés egy tetszetős és hasznos művészet, amely megadja és megtartja az egészséget, előnyös a fiataloknak, kellemes az idősebbeknek és helyénvaló mindenki számára, feltéve, ha időben és térben mértékkel gyakoroljuk, alantas szándéktól mentesen, mert megvetést érdemel az, aki mint afféle táncterem ördöge buzgólkodik."* 

Thoinot Arbeau (Jehan Tabourot)

Dijon, 1520. március 17. - Lengres, 1595. július 29.

Arbeau 1520. március 17-én született Dijonban. Régi, megbecsült családból származó egyházi ember, ki a világi bölcsességekre éppoly figyelmet fordít, mint a lelki épülésre. Az általunk ismert Arbeau név valódi nevének - Jehan Tabourot - anagrammája.

Maestri di ballo, azaz táncmesterek

Ahogy az eddigi bejegyzésekből is látszik - és a következőkben is lesz még szó róla -, a 15. századi Itáliában találkozunk az első híres táncmesterrel: ő Domenico da Piacenza, akit tanítványai egyenesen a táncművészet királyának neveznek.

Joggal merül fel a kérdés, hogy ha az irodalom és a képzőművészet tanúsága szerint a tánc igen népszerű elfoglaltság volt már a reneszánsz kor előtt is, miért nem volt senki, aki a táncokat lejegyezte volna?!

Nagy Sándor és a tánc?

Bár minden bizonnyal a nagy királyok és hódító hadvezérek is táncoltak, az összefüggés ennél lényegesen művészibb.

Roman d'Alexandre 

azaz Nagy Sándor története egy 12. századi, rendkívül hosszú versfolyam. Egyik lap a másik után, telis tele betűkkel, de ami még jobb, az a rengeteg csodaszép illusztráció. Amiken természetesen zenélő, táncoló alakokat is találunk, bőséggel - mert néha még a nagy királyok is táncoltak.

Domenico, a lombard stílus atyja

"A tánc olyannak tűnt, mint a Paradicsom, a táncosok pedig angyalok soraiból valóknak, örömmel és kacagással telve."

Domenico da Piacenza
Piacenza, cca. 1400 - Ferrara, cca. 1476 

Domenico da Piacenza - vagy Domenichino/ Domenico da Ferrara, ahogy néhány esetben említik - Piacenzában született 1400 körül, és ott is nőtt fel, de tevékenykedett több, elsősorban észak-itáliai városban is, mint Milánó, Modena, Forlí és Faenza. Arcképe sajnos nem maradt fenn, így nem tudhatjuk, hogy a híres mester vajon jóképű volt-e..., csak a táncos lábakban lehetünk biztosak.

Domenico helyett íme Piacenza a 15. században

Tánc, szerelem és rózsa

Le Roman de la Rose

Ki ne ismerné a szerelemről szóló 13. századi verset? Legalábbis hagyományőrző körökben...

A történet főhőse a Szerelmes, ki a hölgye szerelmét szimbolizáló Rózsát próbálja megszerezni egy fallal körülzárt kertben. A kaland közben szimbolikus alakokkal találkozik, s a Szerelem Istene segítségével szerez jártasságot az udvarlás rejtelmeiben.

A történet hihetetlen népszerűségre tett szert, az elkövetkező 3 évszázad egyik legolvasottabb műve lett. Ennek hála, közel 250 középkori kézirat maradt fenn, s ezek a gazdagon illusztrált könyvek kifogyhatatlan forrásai a táncos ábrázolásoknak.

Nézzünk hát néhány gyönyörű miniatúrát a 14-16. századi példányokból!

Tánc a középkorban?

Hát persze, hogy létezett! A tánc egyidős az emberiséggel; táncolunk ha öröm ér, és táncolunk ha bánatosak vagyunk. Néha még olyan helyen is, ahol nem illendő.

"A papság ne tűrje, hogy a nép a temetőkertben, vagy magában a templomban táncra kerekedjék, mert szent Ágoston szerint is inkább kapáljon, vagy szántson valaki ünnepnapon, mintsem hogy táncoljon."   (Budai Zsinat, 1279)*

De honnan tudhatjuk, hogy milyenek voltak ezek a táncok?

Rend a lelke mindennek...

Nos, kezdjük újra!

Rendezkedek. Könyveket és CD-ket a polcomon, fájlokat a számítógépben, gondolatokat a fejemben. Képek, zenék, mozdulatok kavarognak néha egészen világos rendszerben, néha csak úgy össze-vissza.

Egyetlen közös pont van, a történelmi tánc. 

Most szép sorokba rendezem a gyűjteményemet, magamnak és neked is, ha érdekel. 

"Tempus plagendi, & tempus saltandi."

Hát most itt az ideje a táncnak...!